Jézus Krisztus mennybemenetele után, Szent Szellem a Földre érkezett. Ő lakozást vett minden újjászületett hívőben. Tehát bekerültünk Isten országába, és ugyanakkor az Isten országa is belénk jön. Mint Istenben hívők, Isten országa teljes egészében bennünk van. A királyságban minden jelen van, ami a mennyben létezik. Értelem, bölcsesség, béke, öröm, egészség, hit és védelem. Szent Szellem bennünk fog gondoskodni minden természetes és természetfeletti dologról, amire szükségünk van. Ha Isten országa bennünk van, nekünk meg tanulnunk semmi miatt nem aggódnunk. Isten már gondoskodott mindenről.
A bölcsességnek következményei és összetevői számosak lehetnek életünkre nézve. De valójában a bölcsesség egyenlő a hitünk belső hatásával gyakorlati életünkben. Tehát, ha mi bölcsek akarunk lenni, akkor cselekedni szeretnénk hit által mindazt, amelyet felismertünk. Ekkor harcban állunk a kétségeinkkel, hogy a bölcsesség megoldásai érvényesüljenek. Isten bölcsessége világosságunk mértékéhez képest adatik. A meglévő ismeretünk szerint élni eredményeket is jelent. Ekkor érthető lesz, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Aki ezt az összefüggést megértette, az rendezett képet kap majd folytonosan az életéről és Isten terveiről, akaratáról és gondolatairól.
Ne légy elégedett a megalázottságban és méltatlan élethelyzeteddel. Isten bölcsessége kitud emelni a legnehezebb szituációkból is. A krisztusi ember bölcsessége mindig Krisztus személyéhez és megváltói munkájához kapcsolódik. A bölcsesség keresztény teológiája Krisztussal kezdődik, és Ő vele végződik is. Az Újszövetség Jézust azonosítja a bölcsesség végső forrásaként. Krisztusban a bölcsességhez kapcsolódó ószövetségi igazságok beteljesültek és átformálódásukat megtalálták. Az ószövetségi bölcsesség kinyilatkoztatása az életet és az Úr félelme köré szervezte. Az Újszövetségben ez az élet Krisztusnak az evangélium bölcsességére irányul.
A bölcsesség az, amikor Valaki Isten segítségével ügyesen használja a megértett tudást. Mestere lettél az Atya mentorlásának. A bölcs ember az, aki Isten elvárásaival megegyező módon él, vagy akar élni. Ez egy folyamat hatása a mennyből az Egyház számára. Lehet eseti és van folyamatos hatása. „Íme az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28:28)
Az „Úr félelmének” egészséges megértése Istenről alkotott nézetemen múlik. A jira (יִרְאָה) a legáltalánosabb héber szó, amelyet a „félelem” kifejezésre használnak az Isten félelmével összefüggésben. Az Úr félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva az irgalom, a szeretet, sőt létezésünk kapcsán is.
Az istenfélelem terén is sokat tanulhatunk még korunkban, amikor erről nem nagy divat beszélni - sokkal inkább azt hangsúlyozzuk, hogy Isten a segítőnk, jótevőnk, irgalmazónk stb. Az emberi lény számára is ellentmondásos, hogy szeretni és gyűlölni egyaránt képes. Isten számára kevésbé az, főleg, hogy a szeretet ellentettje nem csak a gyűlölet, hanem a félelem (lásd 1. János 4:18). Ha gyűlölünk, akkor még mindig érzünk valamit az adott személy iránt. Ennél rosszabb az apátia, a teljes közömbösség állapota. Ez határozottan nem az a félelem, ami az Istenfélelem szóban jelenik meg, ami maga a bölcsesség kezdetét (Péld 9:10) és a gonosztól való eltávozást jelenti (Jób 28:28). Mikor a Szentírás az Istennek utálatos dolgokról beszél, akkor azt is mindig világosan kifejezi, hogy utálatának tárgya a bűn és a gonoszság.
Az Istennek félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva Istennek irgalmára, a megbocsátására, sőt a létezésünk kapcsán is függő viszonyban állunk Ő vele. Az Istentől való félelem azt jelenti, hogy világosan megértem, ki az Isten, és hogy saját bűnös természetem hogyan állít konfliktusba az ő természetével. Ez azt jelenti, hogy már tudom, egyetlen reményem az isteni kegyelem.
Az „Úr félelmének” egészséges megértése az Atyáról alkotott képemen-nézetemen múlik. Ha ismerem a Szentírás Istenét az „Úrtól való félelem” másképp fog kinézni, mintha égi zsarnokként tekintenék rá. Ezért ismételten azt tanácsolom az embereknek, hogy folytassák azt a következetes gyakorlatot, az Írásokkal elmerülve töltsenek időt Jézus és az Atya szeretet kapcsolatának felismerésére és a láthatatlan Isten látható szeretetének kifejeződésének mélyebb, intimebb megtapasztalására.
Ez az üzenet, amiről szó lesz a következőkben: Az Úr Félelme. Az üzenetekben a Szent Szellem segítségével keressük, nemcsak az Úr félelmének értelmét, hanem azt is, hogyan járjunk Isten igazságának kincseiben. Tanulni fogunk az ígéretek megvalósulásának szabályairól, és arról is amikor hiányzik a szent félelem Krisztus testéből, Krisztus szolgálóinál a Szentírás tükrében. Mielőtt az Úr félelméről beszélnénk, vetnünk kell egy pillantást annak az Istennek szerető kedvességére, akit szolgálunk. Az üzenetben azt akarjuk, hogy elmélkedjünk Isten karakterén is. Mert, hogyan tudnánk Őt kellőképpen tisztelni és félni, ha nem vagyunk tudatában egyedülállóságának?
A megtéréskor minden kereszténynek tudnia kell, hogy Krisztus akkor tud hitelesen megnyilvánulni benne, ha erre a célra odaszánja egész életét. Jézus Krisztus megváltása a hívők számára lehetővé tette, hogy a mennyei embert (Krisztust) magára ölthesse. Sőt hordozza személyében, magatartásában. Amennyiben földi élete alatt hűséggel tükrözi a benne élő Krisztust, akkor tulajdonságait tükrözi és megnyeri az örök életet. Krisztus spirituális ereje függ a Szent Szellemmel való kapcsolatunktól és hűséges követésétől. Isten Szelleme legfontosabb szolgálata az, hogy az ember szívébe ismeretet adjon, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia és képes naggyá fejlődni bennünk.
Még...
Ma az Úr által betöltött, újjászületett szellemünk a Mi templomunk és Isten temploma. A szentek szentje. Csak a papok hordozhatták Isten képmását, mert csak ők mehettek be a szentek szentjébe, és csak ők tartózkodhattak Isten látható jelenlétében. Nem a módszer számít, hanem az isteni élet.
A Szent Szellem és a szentek szentjében szolgáló papság együtt tud csak mozogni. Egészen addig nem talál a papság nyugalmat, amíg be nem lép szellemében, ebben az együttműködésbe. A nyugalom helye nem a lelkünk, hanem a szellemünk. Krisztus ma megelevenítő Szellemként a szellemünkben van. Csak a szellemünkben találkozhatunk Krisztussal.
A szellemi papság definíciója nem az újszövetségben kezdődött. A papság mindig kapcsolatban van Istennel és teljesen át kell adnia magát neki, hogy az Ő életének áramlásában egybeépüljön a mennyei élettel. Ez áramlás. A papság szónak két jelentése van: Az első a papi hivatalt, a papi szolgálatot jelenti (Zsid 7.) a második, ennél fontosabb jelentés a papi testületre, a papok testületi csoportjára vonatkozik (1Pt 2,5.9). Isten üdvrendjében az elsőrendű szolgálat a papság szolgálata. Isten az Ő terve, vagy üdvrendje szerint kormányozza a világegyetemet. Az isteni üdvrend az isteni terv végrehajtásának módját jelenti. A teljes Biblia szerint Istennél három fő szolgálat található: a papság, a királyság és a prófétaság. A vezető szolgálat a papság, mert ez hozza működésbe a másik kettőt. Másképp fogalmazva a királyság és a prófétaság egyaránt a papság szolgálatától függ.
Egy magasabb elhívásra tekintett Jákob és Rebeka, mikor cselhez folyamodott. Bár az eszközük nem volt szent. De egy magasabb hívás jele felé tekintettek. Bármilyen küzdelmet és korrekciót jelentett ez később. Megérte azért, hogy megtudja, ki is ő, mire lesz képes, és mi jöhet létre családjuk történelmében. Az igazi étéket meglátni, kegyelem ebben a kultúrában. Koncentrálj az értékes dolgokra. Használd azokat az ismereteket és erőforrásokat, amelyeket Isten adott neked. Nem várhatsz sokat akkor, hogy keveset fektetsz be saját és mások életében. Adj vissza, amikor neked adtak. Törődj azokkal, akik törődnek veled.
Izsák, az apa Ézsau fiát jobban szerette, mint Jájobot. Úgy tűnik. Őt akarta megáldani, mint elsőszülöttet, hogy rajta legyen az Ábrahám áldásának a teljessége. És Rebeka tudta, hogy ez Isten akaratával ellentétes, ezért cselhez folyamodott. Szeretném elmondani, hogy győztes volt Jákób ebben, és a kettősség végül eltűnt teljes mértékben az életéből, majd teljes áldásban és győzelemben fejezte be az életét. De nem volt könnyű élete. Az Új.sz. ben Ábrahám áldása (Jákob áldása) örökölhetővé vált számunkra, és mi az Ábrahám áldása alatt állunk. Jézus Krisztus azért lett átkozottá a Golgotai kereszten egy rövid időre, ameddig fán függött, hogy ezáltal magára vegye azokat az átkokat, amelyek mi ránk nehezedtek, mi rajtunk voltak. Ő mindezt azért tette, hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, vagyis a nemzeteken, vagyis a nem zsidókon, mert ugye az eredeti szöveg szerint az a szó, amit pogánynak fordítanak.
