Az Isten és ember közötti jó és boldog közösség létrehozásához a legalapvetőbb lépés, hogy az ember visszatér a boldog Istenéhez. Ez akkor is így van, amikor a megtérés már megtörtént, viszont a diszharmonikussá vált kapcsolatát akarja megújítani Vele. Isten örökkévaló boldog élete nélkül itt a Földön sem tudunk élni igazából. Ha az ember nincs Istennel harmonikus kapcsolatban, nem is él teljesen. Nincs benne eredeti mennyei életöröm, sőt nem a saját sorsát tudja megélni. A bűn tartalmaz toxikus elemeket, mint például a keserűség. Keserűséggel nem képes az ember tartós boldogságra, megelégedettségre és kiteljesedésre. Ekkor sajnos árt az embertársainak is. Istennel való harmonikus kapcsolat pedig nem lehetséges az életünkben felhalmozódó keserű tapasztalatokat folyton kiegyensúlyozó öröm nélkül.

 Jakab levelében a cselekedetek nélküli hit tárgyalásába fog, és erőteljes megjegyzéseket mond. Többek között még a démonok is hisznek és remegnek is (Jakab 2:19). A démonok hite hiábavaló, még akkor is, ha remegnek attól, amelyet az igazságról tudnak. A démonok nem változtatnak viselkedésükön –nem könyörülnek másokon – annak ellenére, hogy tudják, kicsoda Isten. Jakab szemlélteti a cselekedetek hasznosságát az irgalmasság kimutatásában (Jakab 2:13) azzal, hogy felteszi a kérdést, hogy mi haszna a hitnek cselekedetek nélkül. Majd megkérdőjelezi, vajon ez a hit képes-e ekkor megszabadítani bármely gondjából a megváltás által az embert (Jakab 2:14).

Jézus Krisztus mennybemenetele után, Szent Szellem a Földre érkezett. Ő lakozást vett minden újjászületett hívőben. Tehát bekerültünk Isten országába, és ugyanakkor az Isten országa is belénk jön. Mint Istenben hívők, Isten országa teljes egészében bennünk van. A királyságban minden jelen van, ami a mennyben létezik. Értelem, bölcsesség, béke, öröm, egészség, hit és védelem. Szent Szellem bennünk fog gondoskodni minden természetes és természetfeletti dologról, amire szükségünk van. Ha Isten országa bennünk van, nekünk meg tanulnunk semmi miatt nem aggódnunk. Isten már gondoskodott mindenről.  

A bölcsességnek következményei és összetevői számosak lehetnek életünkre nézve. De valójában a bölcsesség egyenlő a hitünk belső hatásával gyakorlati életünkben. Tehát, ha mi bölcsek akarunk lenni, akkor cselekedni szeretnénk hit által mindazt, amelyet felismertünk. Ekkor harcban állunk a kétségeinkkel, hogy a bölcsesség megoldásai érvényesüljenek. Isten bölcsessége világosságunk mértékéhez képest adatik. A meglévő ismeretünk szerint élni eredményeket is jelent. Ekkor érthető lesz, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Aki ezt az összefüggést megértette, az rendezett képet kap majd folytonosan az életéről és Isten terveiről, akaratáról és gondolatairól. 

Ne légy elégedett a megalázottságban és méltatlan élethelyzeteddel. Isten bölcsessége kitud emelni a legnehezebb szituációkból is. A krisztusi ember bölcsessége mindig Krisztus személyéhez és megváltói munkájához kapcsolódik. A bölcsesség keresztény teológiája Krisztussal kezdődik, és Ő vele végződik is. Az Újszövetség Jézust azonosítja a bölcsesség végső forrásaként. Krisztusban a bölcsességhez kapcsolódó ószövetségi igazságok beteljesültek és átformálódásukat megtalálták. Az ószövetségi bölcsesség kinyilatkoztatása az életet és az Úr félelme köré szervezte. Az Újszövetségben ez az élet Krisztusnak az evangélium bölcsességére irányul.