A kereszténység kinyilatkoztatás alapú és tartalmú ismeretre épít. Krisztussal való ismeret adja a keresztény identitást. Isten nem változtatta meg a kereszténnyé válás folyamatait és eseményeit. Az egyház lényegét mutatja meg, amikor Péter először személyes kijelentést kapott az Atyától Jézus Krisztus személyére vonatkozóan. A kijelentést megvallotta, s ezután mondta Pétert boldognak a Messiás. ezután kezdte csak tanítani az egyház (ekklészia) lényegéről. Isten szólítja meg és hívja az embert, hogy Jézus Krisztusban megismerje üdvösségét, személyes módon hittel elfogadja azt, és ennek eredményeképpen jön létre az ekklészia. Az Egyház.

Az utolsó időkben élűnk. Az egyházi állapotok helyes értékelése miatt a Szent Szellemre kell hagyatkozni. Pál azt mondta, hogy a betű megöl, de a Szellem megelevenít. Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem naponta mennyei életet ad nekünk. Mindig vissza kell térnünk a szellemünkhöz, mert a szellemünkben érzékeljük és tapasztaljuk meg az isteni élet átadását. Ez megelevenít és élővé tesz bennünket Krisztusban. A Szellem azért jött, hogy bennünk felmagasztalja Isten fiát.

Isten fiaként megbízást kaptál Atyádtól hétköznapi győzelmekre. Ez szükséges ahhoz, hogy betöltsd földi feladataidat! A Zsoltárok könyvében mély kijelentést kapunk az ember tisztességéről, rendeltetéséről. Irányításunk vagy szellemi hatalmunk azzal kezdődik, hogy belülről kifelé élünk Krisztusban. Ez a megigazult ember győzelmének alapja. Krisztus győzelme. Ekkor megérted, ki is vagy Krisztusban, értékeled a szavaidat, és Isten megigazító karizmáját határozod meg életed minden aspektusa felett. 

 Az egész Bibliában sok-sok történettel (pl.a vérfolyásos asszony) emlékeztetnek minket arra, hogy gondolataink nagyban befolyásolják az életünkben megtermő eseményeke,  gyümölcsöt. Ezért elengedhetetlen, hogy progresszíven elmélkedjünk Isten Igéjén. A bibliai elmélkedés gyakorlása felgyorsítja a megértésünket Isten akarata kapcsán. Persze szellemi élményt is okoz Istennel. De  ami a legfontosabb, hogy megnyitja felfogásunkat arra, hogy a kinyilatkoztatott tudás Istentől szabadabban áramolhasson!

Amikor felébredünk a jólétmámorból és kinyitjuk szellemünk szemeit: az Egyházat egyre csak fokozódó küzdelemben láthatjuk szellemi ellenségeivel szemben. Az egyháztörténelem laodikeiai korszakára megprófétált jellemzők, a langyosság, a tekintélyellenesség, az öncsalás, a aluszékonyság, az erkölcsi kompromisszumok és még sorolhatnánk.