Az egész Bibliában sok-sok történettel (pl.a vérfolyásos asszony) emlékeztetnek minket arra, hogy gondolataink nagyban befolyásolják az életünkben megtermő eseményeke,  gyümölcsöt. Ezért elengedhetetlen, hogy progresszíven elmélkedjünk Isten Igéjén. A bibliai elmélkedés gyakorlása felgyorsítja a megértésünket Isten akarata kapcsán. Persze szellemi élményt is okoz Istennel. De  ami a legfontosabb, hogy megnyitja felfogásunkat arra, hogy a kinyilatkoztatott tudás Istentől szabadabban áramolhasson!

Amikor felébredünk a jólétmámorból és kinyitjuk szellemünk szemeit: az Egyházat egyre csak fokozódó küzdelemben láthatjuk szellemi ellenségeivel szemben. Az egyháztörténelem laodikeiai korszakára megprófétált jellemzők, a langyosság, a tekintélyellenesség, az öncsalás, a aluszékonyság, az erkölcsi kompromisszumok és még sorolhatnánk.

A Róma 5,12-19 megtanít nekünk néhány dolgot. Ez a rész elmondja, hogy a Krisz­tussal való egységünk hasonló, mint az Ádámmal való egy­ségünk. Ugyanúgy, ahogy az Ádámmal való egységünkön keresz­tül bűnbe jutottunk, a Krisztussal való egységünkön keresztül megigazultunk. Hányunknak kell gyakorolni magát abban, hogy bármit megvalósítson Krisztusban? Semmi szükség arra, hogy ezt gyakoroljuk. Spontán elhibázzuk szent terveinket erőfeszítéseinkben. Görcsös igyekezeteinkben, mindig Ádámhoz vagyunk csatolva. A Biblia megmutatja, hogy a keresz­tyének élete a hit élete: „Az igaz ember pedig hitből él" (Róm 1,17). Hit által nyerünk életet - ez a kiinduló tapasztalat. Hitből élünk - ez a folytatódó tapasztalat a megigazulásban teljesedik ki.

Laodikeai gyülekezet tökéletesen beadta a derekát úgy tűnik a világ irányításának. A háború mindig azért folyik, amiben hiszünk. Az Isten gondolataiért. A kis kovász az egész tét akarja!  És amit hiszünk, az a legnagyobb része annak, amik vagyunk. Megigazult emberek. A harcunk Isten Igéjével, szánk szavaival és hitünk legfontosabb cselekedeteivel. Jézus azzal dolgozik, amit mondunk, ezért tanuld meg, hogy a szavaid segítsék az életedet.

 Az Egyházban már elkezdődött az utolsó, laodikeiai korszaka. Az utolsó nagy korszak a laodiceai gyülekezet korszaka. Jézus ezt a gyülekezetet megtérésre szólítja fel. Egyébként a hét gyülekezet közül ötöt Jézus megtérésre szólított fel. Meg kell állapítanunk, hogy – szemben a filadelfeiaival – a laodikeiaiak elszakadtak Jézus Krisztus megváltói munkájától! E korszak egyik fő jellemzője, hogy a világ szeretete sok keresztényt megragad. Ebben az úgynevezett meglangyosodott gyülekezetben ma arról beszélni, hogy Jézus Krisztus a fej, nem mond sokat.