Filadelfiai gyülekezet szíve érzékeny volt a szellemi fejlődésükre. Jézus felhívta a figyelmüket, a következő növekedési lehetőségeikre. A Biblia sokat beszél a szívről, mert talán legfontosabb része a hívő embernek, amelyen keresztül az egész személyiségét, természetét, karakterét irányítani lehet. A szív az ember lényege, ez határozza meg az ember állapotát, az ember minőségét. Minden, ami a láthatatlanból érkezik, szívünket akarja megérinteni. A szív ezután életek forrása lesz, ha helyesen használjuk szavainkat. Olyan az ember, mint amilyen a szíve, nem olyan csak, mint amit cselekszik vagy amilyennek mutatja magát. Ezért van, hogy az emberek egy része tudatosan elrejti szívének állapotát, mások pedig, akik tudják, hogy jó szívük van, kifejezik. A szív tud vádolni és lelkiismeret furdalást létrehozni. Sokszor az embert manipulálja saját szíve a hit üzenetének meghallása ellen…

A hit felülmúlja azt, ami látható vagy mulandó az életünkben. Ez felfoghatatlan. Ezért van, hogy az emberek gyakran azt mondják a hitből való beszédre, hogy ennek nincs értelme. Egy másik nézőpontból azt kell mondanunk, hogy az emberi tudásból való beszéd nem teremt hitet. Ezért kell vigyáznod, hogy ne hozz le szellemi dolgokat emberi szintre, mert akkor az elme megragadhatja, és okoskodhat vele. Mert az elméd önmagában érzéki beszédekre képes csak. De a hit kinyit egy világot, ami már az idő előtt létezett. Isten világát. Ha Isten nem adott volna hitet az embernek, az embernek nem lett volna módja visszanézni abba a világba, ahonnan kiesett, vagy leesett. Ha láttad szívedben, tudsz beszélni a mennyei világról.

Az ember mindig az üdvösségről szóló igék hallása által menekülnek meg. Ugyanis a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni, sem Istennel való kapcsolatot fenntartani. Isten személyességet igényel, mert egészséges szellemű. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák engedelmesen a prédikált és olvasott Igét. Vajon a gyógyulásban, fejlődésben vagy az Atya megismerésében való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Figyelmesen fókuszálva, hallgatva…

Odafordulunk Jézus földi szüleinek, Máriának és Józsefnek a történetéhez. Gyakran állítunk fel terveket, elvárásokat és álmokat, hogy aztán hirtelen viharok rázzák meg őket utunkon. Az élet bonyolult. Ezek a zökkenők lelassíthatnak és elbátortalaníthatnak bennünket, hacsak nem ismerjük fel, hogy Isten a sorsunk végső ura, és Ő látja az utunkat a végsőkig! Amikor a karácsonyi történetre gondolunk, a csodára és az Isten velünk való fenségességére gondolunk. Mária és József számára viszont a zűrzavar, a bizonytalanság és a félelem időszaka volt. A terhesség híre, különösen azokban az időkben, az elképzelhető legnagyobb zavart jelentette volna mind Mária, mind József számára. Most már tudjuk, hogy Istennek a legjobb terve volt számukra - egy olyan terv, amelyen keresztül megmentette az egész világot -, de gyakran kihívás ugyanezt a szemléletet megtartani az életünkben, amikor a saját terveink romba dőlnek.

Mára a keresztény igehirdetésekben valamelyest az egész földön ismertté vált Isten akarata, így minden nemzettől számon kérheti elvárásait. Ámos és a próféták könyvei időszerűek. A Biblia szerint az egész világunkra kiterjedő apokaliptikus jelenségekhez (ítéletekhez), és a civilizációnk összeomlásához az vezet, hogy a nem­zetek és a kereszténynek (de nem Krisztusiak) valló emberek éppúgy figyelmen kívül hagyják az időben érkező isteni figyelmeztetést, mint anno Izrael – a kiválasztott - tette. Egyetlen lehetőségünk lett, ha gondosan odafigyelünk a próféták szavaira, és helyreállítjuk egyéni és közösségi gyakorlatunkat Pál apostol és kortársai által leírt gonoszságok szempontjából.