A 2Korinthus 3,6-ban Pál azt mondta, hogy a betű megöl, de a Szellem megelevenít. Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem naponta életet ad nekünk. Mindig vissza kell térnünk a szellemünkhöz, mert a szellemünkben érzékeljük és tapasztaljuk meg az isteni élet átadását. Ez megelevenít és élővé tesz bennünket Krisztusban.

Isten bárkit kiválaszthat arra, hogy a legcsodálatosabb dolgokat tegyék. Isten saját szívének akarata szerint működik. Ahhoz, hogy segítséget hozzon az életedbe, néha át kell rendeznie a körülményeidet. Isten célját nem szakítják meg érzelmeink válságai, vágyaink be nem teljesedése. Nyugodt lehetsz, Isten nem feledkezett meg rólad. Néha a életünk nehézkes fordulópontjaira van szüksége ahhoz, hogy gondolkodásmódunkat új dimenziókba állítsa a régi hibás helyett.

A stresszel és zsúfoltsággal teli, elfoglalt élet akadályozhatja a Szent Szellem befolyását, és gátolhatja az isteni információkhoz való hozzáférésünket. Az isteni vezetésre való ráhangolódás nélkül nem ismerhetjük meg a célunkat és nem fedezhetjük fel az Isten által adott sorsunkat. Bízol abban, hogy Isten eltervezte a fiával az Újszövetségét? Sokszor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, hogyan kell kezelni a legtöbb helyzetet, de mi történik, ha bizonytalansággal, fájdalommal találkozunk? Ilyenkor Isten Szellemének válaszaira kell hagyatkoznunk, hogy vezessen minket - még akkor is, ha nem értjük teljesen. Bízz abban, hogy Isten úgy mutatja meg a megoldást, hogy annak értelme legyen, és bízz abban, hogy Ő gondoskodik a gyermekeiről.

 2024. 05. 04.

Boldogság. Mindannyian vágyunk erre. Ezt keressük a munkánkban, a kapcsolatainkban. Jézus Krisztus hegyi beszédének boldogságról szóló tanításából kiderül, hogy az igazi boldogságot hiába keressük, rátalálni nem lehet, csupán ajándékba kapni, miközben az igazán fontos mennyei dolgokkal foglalkozunk. A maradandó boldogság elérése nem a körülményeinktől függ – egy progresszív nézőpontváltás és belső szívbéli változás szükséges hozzá.

Az isteni vigasztalásnak gyakori módja az, amikor Isten Szelleme a Szentírással az ember „belsejébe” szól. Senki nem képes olyan közel kerülni az ember személyiségének centrumához, mint Ő. Ekkor a szívünk kijelentést kap a láthatatlan világból és belelátunk a láthatatlan folyamatokba. Életünk legünnepélyesebb és egyben gyógyító eseményei lehetnek mindezek az érintések. Egy felejthetetlen és életbevágó szubjektív találkozások az Atyánkkal. Az isteni vigasztalásban Istennek a népe gyakran a legelesettebb helyzetében részesült, a lehetőségeink igazságai a reménytelen helyzetekben hatoltak a szívekbe. Az Atya gondoskodik arról, hogy a vereség legmélyebb szintjein se maradjon az Egyház végtelen mértékű vigasz nélkül.