Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2015. június 20.

Krisztus elviselte a töviskoszorút (kifizette az árat a Golgotán), hogy Mi a kegyelem koszorúját hordjuk. Kezdetben a földön lévő munka hozzátartozott az édenkert rendjéhez, de Ő viselte a töviskoronát az átok alatt lévő föld helyreállításáért, hogy később a megváltott ember újra áldott legyen és uralkodjon kegyelem által. Kegyelemről kijelentett tudáshoz képesség kapcsolódik. Csak ez által koronája a teremtésnek az ember. Ez olyan rendkívüli idő, amelyet Isten előre eltervezett egyházának. Szó lesz a második részben a kegyelem áradást akadályozó individualista és nárcisztikus kereszténységről is.

1. rész

2. rész

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2015. június 13.

Isten minden szövetségében jóakarattal és különleges bánásmódban részesítette a benne bízókat. Rámutatunk és kiegyensúlyozzuk azt, hogy nem dolgozott meg ezért sem Ádám, Ábrahám, Dávid. mert Isten királysága máshogyan működik, mint a világi rendszer. Amit kapsz azon alapul, amit hittel elvetsz. (Lk.6:38)Van jutalom a mennyben, de van itt a földön is. Ahogy vetsz, várd el Isten jóakaratát az életeden. Isten előre megáldott minket jóakaratával, de nekünk aktívan egyet kell értenünk ezzel úgy, hogy kijelentjük (ld.gr.homologeo) ezt. „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal, ítélettel, kegyelemmel és irgalommal. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.” Hos.2:18-19.

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2015. június 6.

A kedveltségnek olyan kijelölt ideje van az egyházon, amilyet még teljességében nem tapasztalt meg. A „hitre nézve becsületes” (Tim.3:8b) keresztények megjelenése hozzáférhetővé teszik, hogy a kegyelem hatása szerepet kapjon a hívők életében. Így új és egyben utolsó időszakba lépünk, ami már el volt tervezve. Nincs és nem is lesz ehhez hasonló időszak az egyháztörténelemben. Csak ragadd meg ezt, és kezdd el megvallani és elvárni, hogy hit által kegyelemből fogsz élni. Sok dolog felszabadul (elengedtetik) ami elkészíttetett számodra a világ alapítása előtt. „Ő pedig valóban megszabadított bennünket a halálos veszedelemből! Sőt, újra és újra meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is megszabadít bennünket.” 2Kor 1:10 „De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” Mt 23:13.

1. rész

2. rész

Nochta Pál, Aratás gyülekezet, 2015. május 23.

Akik hit által megigazultak, már benne állnak Isten kegyelmében, amelyben ugyanakkor folyamatosan menetelnie is kell a hívő embernek. Ez a menetelés nem más, mint a Krisztusban való folyamatos szellemi növekedésünk. Ahhoz, hogy növekedjünk, Isten útján kell maradnunk. Az ördög újra és újra próbál előidézni olyan helyzeteket vagy eseményeket, melyek által le akar téríteni minket a helyes útról. Ha nem követjük az Urat, akkor idővel elhalványul előttünk a tőle kapott kegyelem dicsősége és gonosszá válhat a szívünk, így az életünk forduló pontjain (pl.Gilgáli szindróma) nem az Isten akarata szerint fogunk reagálni a minket érő kihívásokra. Jó példa erre Saul király, valamint Jeremiás esete a júdai vezetőkkel, akik helytelenül reagáltak Isten üzenetére. Ezt látjuk a mostani korszakban is, mert sok gyülekezetbe járó ember utasítja el ma is az igét, mivel gonosszá vált a szívük.

Váradi Norbert, Mezőkövesdi gyülekezet, 2015. május 17.

A fejlődés, növekedés, áldottság üzenetéről szóló látás megerősítésére igenis szükség van az Egyházban. Komfortzónánkon túl kellene jutnunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a „hitcéljaink” megvalósulását. A látás általi élet könnyen nevetségessé teheti a keresztényeket, ha nem az ige megértése és elvárásai szerint működtetik. Ezért a keresztények nem akarják hallani a hit általi felemelkedést. Gyakori jelenség, hogy a hívők igyekeznek ezt kompenzálni divatos tanításokkal.