Nochta Pál, Aratás gyülekezet, 2014. október 25.

Isten megszentelt vagyis elkülönített minket a maga számára, hogy egy sikeres életet tudjunk élni. Azonban a szentség soha nem lehet öncélú. Mi érte, általa és benne vagyunk szentek, mert nekünk az Ő életében kell élnünk. Egyben ez a kulcsa sikerünknek is. A sikert azonban definiálnunk kell, mert az, amit a világ sikernek gondol, az Isten előtt kudarcnak, sőt utálatosságnak is számíthat. Akkor hát mit ért Isten a sikeres életen? Mit kell tennünk ahhoz, hogy azt, amit az Úr sikernek tart mi is elérjük? "A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem." 2Tim 4:7-8 Csia

Tóthné Kállai Klaudia, Aratás gyülekezet, 2014. október 18.

Többre van szükségünk, minthogy elhiggyük azt a történelmi tényt, hogy Krisztus keresztre feszíttetett. A legtöbb hívő elismeri Krisztusban lévő helyét, hogy fel van ültetve a mennyekben, de csak teológiai fogalomként, nem pedig kijelentett tényként. Igényelnünk és járnunk kellene a Krisztusban előre elkészített cselekedetekben. Sőt! Isten áldásainak teljességében is. Az új helyzetünk az lett, ahová helyezve lettünk Krisztusban. Most már gyakorlati megtapasztalásokban élvezhetjük, hogy mit is jelent Krisztus megváltásának áldásaiban járni.

Tóthné Kállai Klaudia, Aratás gyülekezet, 2014. október 11.

A tanításban identitásunk helyreállásának sarokkövéről lesz szó: felültetésünk megértéséről. Krisztus feltámadt testében ül a trónon jogai teljes birtokában. A feltámadás Isten országának küszöbe. A felültetés privilégiuma nemcsak a trón megosztását adja, hanem hatalmában való járásunkat is biztosítja. Felültetésünk (összeültetésünk) Isten jelenlétében való lakozást, feltámadott életet és az előre elkészített cselekedeteinket jelenti. „Megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg, együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban, hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” Ef.2:5-6

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. október 4.

Megszentelődés karizmatikus manifesztációk sorozata, amely mennyei állapotokat eredményez. A pusztában bolyongó nép sikerét meghatározta, hogy szembe kerültek vagy harmóniába a szentség törvényszerűségeivel. A karizmatikus külső jelek (tanszcendens) nem változtatták meg döntően benső lényüket. Új.sz. -ben a cél ennek a transzcendens és egyben már immanens állapotnak a megléte. El kell hinnünk, ha a Szentség Szelleme közöttünk marad és vezetni fog, akkor tulajdonságai és javai meg tudnak jelenni a földi sorsunkban. Egyszóval áldás kísérik majd őket. „Így kell ennek lennie, mivel te és Áron a Cin-pusztában nem engedelmeskedtetek a parancsomnak. Amikor a nép fellázadt ellenem, ti is engedetlenek voltatok azáltal, amit a népnek mondtatok, és nem mutattátok meg nekik, hogy én szent vagyok. Kádés mellett történt, a „Lázadás-forrásnál”, a Cin-pusztában.”

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 27.

A megszenteltődés (gr.hagiazo) egyszerre jelent Isten szolgálatára való elkülönítést és arra való alkalmassá tételt. Krisztus és a megszenteltek között szoros kapcsolat áll fenn, ugyanis „egyből” (ugyanaz, azonos, egyforma) valók. Ezért nem szégyelli „testvéreinek, gyermekeinek” hívni a megszentelteket. A szardiszi gyülekezet nem akart ebben a szent kapcsolódásban élni. Lehet, hogy akár nem látszott semmiféle eretnekség közöttük, vagy vallásilag tökéletes megjelenéssel rendelkezett, azonban belső élete (ruhája) Krisztus szerint beszennyeződött. Szardisz egy intő példa a névleges kereszténységről, amely külsőleg virágzó vallási tevékenységekkel rendelkezik, de nincs benne belső élő spiritualitás. Ez talán megmagyarázza az elkábított és hibernált állapotát. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik”. Jel 3:5