Tóth Lajos, Ózd, Maranatha gyülekezet, 2013. november 2.

Egyedül a királyi papságnak van megengedve, hogy a király közelébe menjen és szolgáljon neki. Péter Isten jóságának szellemi ízlelésről beszél a papsággal kapcsolatban. Isten közelsége, ismerete adja meg a jó normáit. Pál a jó fogalmát magasabb szintre emeli, hangsúlyozva ezzel a gondolkodási mód megújulását. Az ÚSZ általában különbséget tesz: erkölcsileg jó, ill. a jó megnyilvánulásai és az Isten által létrehozott jó cselekedetek között. Nem a mi karakterünkből (lelkünkből) jön létre. Jó cselekedetek azok, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk. „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben; és azokban gyönyörködik ő! Vagy: Hol az ítélet Istene?” Mal 2:17 Kecsk.

Oláh István, Ózd – Maranatha gyülekezet, 2013. október 27.

Fő dolog kereszténységünkben Krisztus áldozatának elfogadása és pozíciója. Tanítás célja az, hogy tudatosodjon bennünk meghintés vérének közvetítő szerepe. Az engesztelés és a meghintés vére közvetíti a frigyládán és frigyláda fölött lévő kegyelemet és dicsőséget. A spirituális hiány mindig akkor lép föl az eklézsiában, amikor a vértől való eltávolodás történik. Ennek következménye így egyre kevesebb szellemi potenciál jelenléte Krisztus testében. „Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. 1Kor 11:29-31

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 26.

Újszövetségben a királyok és a papok, mint Isten munkatársai, királyságának kiterjesztésén munkálkodnak. Ebben a folyamatban megtapasztaljuk a Krisztusi életnek, Isten királyságának és az Ő céljának valóságából. Isteni partnerségről beszélünk, amely által beléphetünk nem csupán Isten kijelentéseibe, hanem feltámadás erején keresztül megnyílvánulásaiba, amilyeket még nem láttunk ezen a földön. Isten szándéka soha nem az volt, hogy a papok ragadják meg a mennyei javakat, hanem a javak jöjjenek utánuk. „Jézus Krisztustól, Aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, Aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: Annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.”Jel.1:5-6

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 19.

A királyság megnyilvánulásának alapja a feltámadás. Aki átment a halálon, annak lett élete. Amikor a hívő ember elveszíti saját lelki életét (sorsát), ahogyan a gabonaszem elhal, az növekedni fog a természetfölötti életben és sok gyümölcsöt terem. Ez Isten képességét, életét és természetét jelenti bennünk. A keresztyénség nem jelenti a gyöngeségek örökké való eltávolítását, hanem inkább az isteni kegyelem megmutatása az emberi erőtlenségben. Minden mennyei erő kegyelem által nyilvánul meg. A mi felelősségünk az, hogy higgyünk ebben. „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Ján 12:25-26

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 12.

Isten gyermekei számára csak az nyújt biztonságot, ha személyes tapasztalatává válik a Krisztusban való feltámadott élet. Az az élet, amelyet az újjászületéskor nyerünk, s örökké tart. A lényeged, az a részed, ami láthatatlan: ez a szellemed. Itt kiviteleződnek a mennyei dolgok. Ha Krisztus kereszthalálát nem vonatkoztatjuk saját szellemünkre, és ha a nem létesül kapcsolatunk a feltámadás életével, akkor kudarc irányában tolódik sorsunk. Az erő elnyerésének alapja a feltámadás. „Megismerjem Ót és a feltámadásának hatóerejét és a szenvedéseiben való közösséget, hogy hasonlóvá alakuljak az Ő halálához. Testvérek, magamról nem gondolom, hogy már megragadtam.” Fil 3:10,13