Az Újszövetség törekvése az Atya dicsőségének megnyilvánuló és átalakító megvalósítása felé fordította Isten népét. A korai egyház keresztényeinek spirituális ereje abból származott, hogy megigazulásukat és megdicsőülésüket az örökkévalóság távlatából értelmezték, de megtapasztalták már jelenvalóságukban is. Atya céljainak megvalósulását szolgáló életre, nem az emberi képességeink, tudásunk, hanem Isten Szelleme tesz bennünket alkalmassá. Aki egyre több szentséget, igazságot, kegyelmi megnyilvánulást szeretne megosztani velünk. Emellett Isten jelenlétének munkája jellemformáló összetevő is bennünk.